A mesterséges fény előállítása és a sötétség felett való uralkodás azóta foglalkoztatja az emberiséget mióta megismerte a tüzet.
Kr. e. 406-ban jelentek meg az első olajmécsesek, melyek (funkciójukat tekintve) a mai elemlámpák őseinek mondhatják magukat. Egyszerű felépítsésüknek köszönhetően hamar elterjedté váltak: az olajlámpásról a Biblia is említést tesz. Népszerűségük egyik oka az volt, hogy a használathoz szükséges olajat a különböző földrajzi tájegységeken élő népcsoportok, a saját területi adottságaikhoz tudták igazítani: a működéshez szükséges éghető anyagot biztosíthatta halolaj, nyers kőolaj, vagy különböző növényekből (magvakból vagy akár répából) kisajtolt olaj is.
Kr.e. 106-ban jelentek meg az első viaszgyertyák és a különböző típusú fáklyák, de (ekkor még) csak vallási szertartásoknál voltak használatban.
Egy nagy ugrással az 1800-as évekbe érünk, amikor is már javában tombolt az ipari forradalom, felfedezték az elektromos áramot, így egyre nagyobb igény mutatkozott egy villamosengeriával működő, olcsón előállítható, nagy üzemidejű fényforrásra. Teljes lendülettel beindulhattak a kísérletezések, melyek középpontjaiban szinte kivétel nélkül az elektromos áram és a különböző típusú izzószálak álltak.
Ha a villanykörte történetéről esik szó akkor mindenkinek Thomas Alva Edison (1847-1931) neve ugrik be, de igazából sok ember tette hozzá tudását a mai villanykörték kialakulásához.
Edison első sikeres kísérlete 1879. október 22-én volt, izzója 13,5 órán keresztül működött.
A továbbfejlesztett változatot november 4-én szabadalmaztatta, és év végén (egészen pontosan decemberben 31-én) bemutatta a nagyközönség előtt. Edison és csapata rengeteg szénszál-előállítási módot próbált ki és szabadalmaztatott (pl. papírból, pamutból, fából készült izzószálakat). Néhány hónappal később arra is rájöttek, hogy a bambuszból készített izzószál akár 1200 üzemórát is működik. Az elszenesített bambuszszál jobb volt elődeihez képest, mivel már néhány száz voltos feszültséggel is használható volt. Nyilván mai szemmel nézve ez nem minősül kiemelkedő értéknek, de arra alkalmas volt, hogy a háztartásokban elterjedjen a praktikus és biztonságos izzó eme formája.
“Olyan olcsóvá tesszük az elektromosságot, hogy csak a gazdag fog gyertyákat égetni.”
Thomas Edison
Edisonnak igaza lett ezek az izzók egyre olcsóbbak lettek és egyre elterjedtebbek.
Tovább haladva a LED-et már 1961-ben szabadalmaztatta Bob Biard és Gary Pittman. Ők fedezték fel az úgynevezett gallium-arzenid fénykibocsátását, amelyet elektromos áramot gerjeszt. Ez a fény az infravörös tartományba esik, így nem látható.
Az ifj. Nick Holonyak a General Electric Company-től (Thomas Edison által alapított cég) fejlesztette ki az első, gyakorlatban használható, látható fényű LED-et 1962-ben.
Nagy áttörés volt 1972-ben a kék fényt kibocsátó LED felfedezése, amelynek első verziója Jacques Pankove nevéhez fűződik. 1993-94-ben Akasaki Isamu, Amano Hirosi és Nakamura Súdzsi kutatásainak és fejlesztéseinek köszönhetően a kék fénnyel világító LED nagy fényerő növekedést ért el. 2014-ben Nobel díjat kaptak érte.
2003 szeptemberében a Cree nevű cég egy új típusú LED-et mutatott be, melynek hatékonysága négyszerese volt az áltagos kereskedelmi forgalomban kapható izzóknál. A cree típusú LED-ek ezek után folyamatosan fejlődtek (és fejlődnek a mai napig), egyre nagyobb és nagyobb teljesítményt produkálva.
